Alkotások. A szív útjai. Szakrális utak befelé.
Az én szívem más ide figyeljetek Az én szívem más! Megmutassam? Északról jön egy szél Fölkap És elvisz… (teton sziú orvosságos ember dala)
Északról jön egy szél, fölkap és elvisz… Amikor visszajövök, velem jönnek a tűzzománcok, a rajzok és a versek; a képek és a szavak. Itt vannak, és ismerkedni akarnak az emberekkel. Feladatom létrehozni a találkozót.
Tudásom elsősorban nem technika, hanem egy belső kapu napi használata, ami egyúttal azt is jelenti, hogy azon a határon lakom, ami a tudat verbális és képi síkját összeköti.
Témám: a mindenség szerkezete és arcai, a létezés egységélménye és magánya, a végtelen nagy megnyilatkozása a végtelen kicsinyben és viszont. Az ember, mint a mindenség megtapasztalója, forrása és képmása tűnik fel, aki megélve helyzetét a továbblépés útját kövenként rakja le maga előtt. Minden képemen ott van az univerzum dimenziói közötti átjáró is, hol egy pont, hol egy spirál, hol egy csillag vagy növény formájában.
A kép így a szépség okozta örömön túl meditációs objektumként is szolgálhat: hiszen egyszerre tárgy és szellemi megnyilvánulás, egyszerre észlelhető hétköznapi tudatunk és legbelső lényünk számára. Így állandó párbeszéd csatornája lesz a létezés dimenziói között.
Ebben a párbeszédben pedig a legfőbb üzenet, hogy az idők kezdetétől fogva Három eredendően kortárs dolog létezik: Az Ember, a Szabadság és a Fény És ez a három egy.(Druida Triád)
© A Nap kertje – bolygóképek
| ||||||
