A Családösszerakó kör az a folyamat, amit mindenkinek receptre írnék fel. A 10 alkalom olyan alapvető rálátást ad bárkinek, amivel már kezébe veheti az életét. Kiderül, mi az, amit könnyedén felszabadíthatsz, és mi az, ami a következő hónapok-évek forgatókönyvét meghatározza. Szóval ráállsz az utadra. Ha nagyon eltávolodtál eddig a céljaidtól, akkor ez az újratervezés eszköze. Ha alapvetően jó volt az irány, akkor pedig szárnyakat ad, megszabadít a felesleges terhektől, újraépíti a kapcsolataidat és a határ a csillagos ég.
A Családösszerakó kör 1. alkalma a klánnal kapcsol össze és megmutatja mindazokat az alapokat, amik már a fogantatásod előtt vártak rád. Ezek lehetnek erősségek vagy gyengítő körülmények, de mindenképpen formálják azt az energiát, amit magaddal hoztál és életed céljául tűztél ki lélekként, még a fogantatásod előtt. Az első alkalom így olyan különleges élmény, ami rengeteg AHA-élményt hoz, és ha sikerül itt áttörést elérni, akkor ez az összes további alkalom sikerét előkészíti.
Ágnes már többször volt nálam egyéni állításon. De eljött a nap, amikor, egy különösen nehéz generációs történet oldása után (kisgyermekek halála a korábbi generációkban, párkapcsolati veszteségek, bántalmazás, kitagadott családtagok sorsa, abortuszok) úgy döntött, hogy elkezdi a Családösszerakó kör által kínált utat. Így mától ő is és módszeresen, összefüggéseiben kezdi el gyógyítani a családját.
Az első alkalom történetét szeretném leírni most azzal, hogy bárki, aki elvállalta ezt a folyamatot, bemutathatná a történeteit, mert mind hasonlóan lényegi, sokszor megdöbbentő és fordulatot hozó. Hogy pontosan ezt a történetet adom most tovább, talán csak a véletlen műve. De fogadjátok szeretettel.
Az előkészítő beszélgetés után Ágnes megfogalmazott célja az volt, hogy élvezze és jól csinálja az anyaságot. Olyan gyermekkort adjon a gyermekeinek, amit ők is élveznek, és amikor eljön az idő, szabad, önazonos, boldog felnőttekké váljanak.
A térbe belépve először a lelke és a klán kapcsolódási mintáját képeztük le. A közös vonás az volt bennük, hogy mindkettő hasonlóan szorongó, bánatos, csüggedt volt. A szív tere beszűkült és tele volt ki nem mondott fájdalommal.
Az érzelem tehát, ami Ágnest a klánjába vezette, a csüggedt szomorúság volt.
Ezután arra hangolódtunk rá, hogy milyen életfeladatot ad számára ez a helyzet. Mi az, amit ennek a családnak a tagjaként meg kellene fejlődnie. Az inkarnációs múltból érkezett egy információ, ami arról szólt, hogy már ismeri a szabad, boldog fejlődés állapotát, de valamelyik előző életének tapasztalatai ezt blokkolják benne. Mostani életében tehát olyan utat kell, hogy válasszon, ami visszaadja neki ezt az erőt.
Ágnes elmondta, hogy valóban úgy érzi, rengeteg bánatot hordoz és folyamatosan szorongást, aggodalmat érez. Így már az állítás első pár percében jelentős rálátást szerzett az életcéljával kapcsolatban, így megerősödve folytattuk a munkát.
Tapasztaltuk, hogy egy olyan testet és hozzá illő személyiséget kapott ezzel a születéssel, amiben megvan a kalandvágy és a felfedezés kíváncsisága.
Kati: Én úgy érzékelem, hogy a testednek ugrásokra van szüksége. Nincs a testedben félelem és nagyon biztonságos is. Néhány horzsoláson kívül semmiféle veszélyt nem érzékelek. Nagyon megérné belevetni magadat az extrém sportok, különösen az ugrások világába. Bungee lumping… és hasonlók…
Ági: Csodálkozva néz és bólogat. Igen, mielőtt férjhez mentem, ejtőernyőztem, és minden hasonlót igyekeztem kipróbálni. De később, mivel a férjem ezeket nem szerette, elmaradtak. Csak nemrégiben kezdtünk el újra időt-energiát szánni a nyaralásokra, utazásokra, hogy élményt adjunk a gyereknek, ezek is jók, de nem ennyire különlegesek.
Az állítás következő részében a klán és a születendő lélek mellé behívtuk a jelenlegi élete képviselőjét és a férjét is felállítottuk. Így már meg tudtuk érezni, hogy a szabadság és életöröm blokkolása nem is a férjétől jön elsődlegesen, (bár ott is jelen van), hanem valahonnan az ősöktől.
Újabb izomteszt következett és egy további emlék nyílt meg: az anyai dédnagymama és dédnagypapa élete. Ők azok a személyek a család legutóbbi hét generációjában, akiknek a sorsát Ágnes folytatja, akiknek az életérzése a leginkább hat rá. Kiderült róluk, hogy 11 gyermekük született, akik közül 7 korán meghalt. Az első gondolatunk az volt, hogy a probléma oka a sorozatos gyermekvesztés, azonban a tér további információkra hívta fel a figyelmet.
A dédnagymama képviselője elmondta, hogy abban az időben a gyermekek halála gyakori volt, és történt valami, ami már korábban megfosztotta az életerejétől, rugalmasságától őt.
A mező a kollektív térre hívta fel a figyelmet. Az 1920-as évek Magyarországán, a trianoni döntés után olyan bánatos, csüggedt volt a közhangulat, ami óhatatlanul is befolyásolt sokakat. Különösen a dédnagymamát, akinek az volt az álma, hogy a dédnagypapával közösen valahová Délvidékre költöznek, ott alapítanak családot és ott kezdenek gazdálkodásba. Mindez a határok áthelyezésével lehetetlenné vált.
A szorongás, állandó stresszes készenlét innen eredt hát: a tehetetlenség megtapasztalásából, hogy hiába minden, vannak olyan nagyobb erők, amik lehetetlenné teszik a dédelgetett és nagyon akart tervek sikerességét.
Ágnes: sír, és átöleli a dédnagymamát, majd kéri, hogy mindezt engedje elmúlni. Drága dédnagymama, köszönöm, hogy megmutattad ezt. Köszönöm, hogy megmutattad a terveidet, azt, hogy valamikor a kezdet kezdetén volt hited az életben, volt tetterőd a céljaidhoz és hogy szeretted a párodat, aki az én dédnagyapám lett. Megértem, hogy belőled áradt a szomorúság, tehetetlenség, ami rajtam keresztül már a negyedik generációt jellemzi, de kérlek, ezt most vedd vissza.
Megértem, hogy belőled áradt a szomorúság, tehetetlenség, ami rajtam keresztül már a negyedik generációt jellemzi, de kérlek, ezt most vedd vissza.
Nem tudom és nem is szeretném hordozni ezt. Kérlek, nézz rám szeretettel és áldj meg, ha én alkalmazkodó, rugalmas és kreatív módon élem az életemet, és a nehézségek vagy akadályok ellenére kihozom belőle mindazt, amit csak lehet. Sok jó pillanatot akarok megélni, amikből össze tudom fűzni az életemet.
Dédnagymama: Köszönöm, hogy megmutattad ezt az utat. Most látom, hogy az életem legnagyobb nehézségét az okozta, hogy túlságosan ragaszkodtam egy olyan jövő képéhez, amit nem tudtam elérni, és olyasmiért büntettem magam, amiről nem tehettem. Feladtam az elérhető örömet azért, amit soha ki sem próbáltam. Most látom csak, hogy mennyi más lehetőségem lett volna.
Fárasztó és nehéz állítás volt, de ez természetes, hiszen egy egész élet alapjait meghatározó mintákkal dolgoztunk. Ez teszi lehetővé, hogy a Családösszerakó kör következő alkalmai során egyre mélyebbre tudjunk jutni az önismeret csodálatos kalandját választva.
Állításra jelentkezhetsz: https://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/ vagy
https://calendly.com/szemelyisegintegracios-allitas-bottyankatalin
Ha kifejezetten a Családösszerakó kör egyéni vagy online folyamata érdekel, kérlek, írj emailt erről: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com.
Szeretettel várlak a Facebook csoportomban is: https://www.facebook.com/groups/csaladallitasesszemelyisegintegracio
„Az emlékmű faragott képe sajátosan jeleníti meg a “hiányt” és a “szenvedést”, az elesett hőst és a hiányát szenvedő családot. A “léggé” vált katona jelenléte családja körében, elgondolkoztat történelmünk nehéz éveiről, évtizedeiről. A képen jelen van az élet fája hajtásaival, mutatva a borzalmak nehézségeit túlélők, a közösség szívós életerejét.” – olvasható a szoborról a Köztérkép.hu weboldalon. (Forrás: Őseink törvénye FB oldal)
