Szerelem, ambivalens kötődés, szerelmi háromszög, egyszóval nehéz kapcsolati minták nyomába indultunk egy nap. Kedves állítást kérő fiatal nő érkezett hozzám kissé felkavarodva, szomorúan, nehéz érzésekkel.
Elmesélte, hogy egy több éves szerelem nemrégen ért véget, mert , mint kiderült hárman is voltak benne. Végül ő elégelte meg azt, hogy hiába vár, a helyzet nem rendeződik. Fájdalma, hogy őt nem választották, nem őt választották, holott a partnere most is és végig azt állította, hogy szereti.
Az állítást előkészítő beszélgetés hosszú és sok részletre kiterjedő volt, és egyre inkább kirajzolódott egy árnyék a térben. Ez az árnyék semmiképpen sem az állítás kérő sajátja volt, hanem egyértelműen egy, a generációs térből érkező minőség.
Mivel már részt vett sok állításon és tudtam, hogy jól fel van építve a rendszere, ezzel az árnyékminőséggel kezdtünk dolgozni.
A következő oldási folyamatnak azt a címet tudnám adni, hogy Beszélgetés az árnyékkal. Mivel ez egy egyéni konzultáció volt, az az árnyékot én képviseltem az állítást kérő pedig saját magát.
Az árnyék befogadó, oldott és beszédes volt. A lány elmesélte neki a szerelem okozta félelmeit, rossz érzéseit, rákérdezett ezek eredetére és az árnyék mindenre felelt.
Körülbelül egy jó fél óra után éreztem, hogy a képviseletben változik valami. Egyre inkább az állítást kérő édesanyjának a szellemeként kezdtem jelen lenni. Ekkorra már sok minden kiderült, aminek a családi sorsok ismeretében értelme volt. Nagyon is.
Ezeket nem írom le, hosszú lenne, és elég is róluk annyi, hogy a családon belüli bántalmazás sokféle témáját érintettük, ami generációkon keresztül titokban volt tartva. Ezek azért voltak fontosak, mert az anya személye és sorsa végül egybefoglalta ezeket egyetlen különleges, ellentmondásos árnyék-karakterré, amit az állítást kérő végül elhozott hozzám.
Az anya korán meghalt, a lány szinte nem is ismerte, hiszen két éves volt akkor. Sok nehézség után végül gondos nevelést kapott, felnőve jó szakmát szerzett, de az édesanya hiánya, és az az árnyék, ami emlékére rávetült mára már egyre inkább gyógyulásért kiáltott.
Szóval itt ültünk, ő önmaga, én az édesanyja árnyékának képviseletében és beszélgettünk.
Rengeteg kérdésre érkezett válasz, és végül eljutottunk odáig, hogy a lány végül úgy mert segítséget kérni az édesanyjától, mintha élne. Elmesélte neki a szerelmi kapcsolatának fájdalmát, és megkérdezte tőle, hogy mit tegyen.
A válaszra, amit kapott, nem számított senki. Kiderült, hogy az anya, sokféle sérülése ellenére egyedül a szerelem kérdésében rendkívül szabadon és újszerű módon gondolkodik.
Lány: Anya, kiderült róla, hogy egy másik nő is van az életében, és amikor kértem, hogy válasszon, a másikat választotta. De azt mondta, hogy engem szeret szerelemmel, és mindig is szeretni fog. Mit tegyek?
Anya: Kislányom, ha szereted, szeresd úgy, ahogy van. A szerelem kockázatos. Még akkor is, ha teljesen gondosan kiválasztod azt, akivel összeházasodsz és gyermeket vállalsz, az évek során váratlan dolgokat fogsz tapasztalni. A szerelem hatalmas, embert formáló erő. Kihozza mindkettőtökből azt, amit semmi más nem tudna kihozni.
Ha szerelmes vagy, akkor el kell fogadnod annak a kockázatát, hogy találkozni fogsz fénnyel és árnyékkal, boldogsággal és szenvedéllyel, hogy elkezditek kihozni egymásból nem csak önmagatok, de a családotok, sőt, a világ minden fájdalmát és néha az örömét is. A köztetek izzó szenvedély alkímiája fel fogja oldani ezt, de nincsen biztosíték arra, hogy ez boldogságot hoz a számotokra.
Innen, a köztes létből, ahol megrekedtem és ahonnan nem tudtam tovább menni, elmondom neked: a szerelem transzcendens erő, és nem a családalapításról, a boldogságról, hanem a szenvedélyről és a világ megtisztításának, átformálásának az erejéről szól. Hozhat egy életen át tartó bánatot, de csak akkor, ha nem vállalod, hogy szembenézel azokkal a sorsfeladatokkal, amikkel szembesített téged.
Ha képes vagy erre a harcra, akkor végül valami tisztább és nyugodtabb dolog keletkezik bennetek.
Lány: De ő nem engem választott, hanem valaki mást.
Anya: A szerelem nem feltétlenül szól a beteljesülésről, de van választásod. Ha nem szeretnél ebben élni, nem kell. Választhatsz egy szeretetteljes, hozzád harmonikusan kötődő férfit, és a gyengéd kapcsolódásból nyugalom és biztonság születhet. Ebben az esetben a lényed nem válik a világ megtisztításának kohójává, de így is tovább tudod adni az életet és harmóniát vihetsz a világba egy másik módon.
Lány: És akkor az életfeladatomat hogyan töltöm be? Hogyan segíthetek a családomnak, a környezetemnek? Ebben a második esetben nem adom tovább az utódaimnak azokat a traumákat, fájdalmas mintákat, amiket ki tudna fejezni/égetni, transzformálni tudna bennem a szerelem?
Az anya lassan úgy érezte, hogy szeretne elköszönni, mert végre képes volt elmondani a lányának mindazt, amit anyaként át szeretett volna adni neki. Ezért elköszöntek, és a beszélgetést más nem képviselőként, hanem állításvezetőként fejeztem be.
Kati: Anyukád lénye most szeretne távolodni, de állításvezetőként elmondhatom, hogy ezeket a klánnal, kiterjesztett családdal és a világgal kapcsolatos energetikai feladatokat, amiket a születésünkkor elvállaltunk, más módon is teljesíthetjük. Az önismeret, a belső út felvállalása, és az élet szenvedélyes, intuitív vagy meditatív megélése hasonló eredményre vezet. A karmikus, generációs és személyes transzformációnak sok módszere van. És ha ezeket választjuk, akkor megérkezhet az a szerelem, ami beavató, szenvedélyes erőként önmagunk egy jobb állapotát hívja elő, és hasonlóan tudja emelni a társunkat és a leszármazottainkat is.
Facebook csoportunk szeretettel vár téged is: https://www.facebook.com/groups/327560687669674
Állításra jelentkezhetsz vagy konzultációt kérhetsz: https://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/
