Labirintus: egy szent alakzat, egyike a legősibb gyógyító, beavató formáknak. A képen egy archaikus hétkörös labirintust látunk, melynek a színe tiszta arany . A bejáratánál egy lány van kék ruhában, akit arany és fehér aura ölel körül.
A labirintusról talán a legfontosabb tudni, hogy nem útvesztő, hanem egy sprituális “antigravitációs tér”. Ezalatt azt értem, hogy a megszokás és hitrendszerek által egyberagasztott dolgokat lágyan vagy erőteljesen szétbontja, a dolgokat a maguk természetes állapotára visszaállítja, és ezekből a részekből új, jól működő rendszert hoz létre.
Életem során rengeteg különféle módszerrel dolgoztam már, de a labirintus valami különlegeset tud. Kiszámíthatatlan, hogy kivel, mivel találkozol annak belső, beavató, tanító terében. Legnagyobb félelmeid, szőnyeg alá söpört emlékeid, intenzíven visszafojtott vágyaid vagy bármi más előkerülhet itt.
Persze, az is lehet, hogy csak egy kellemes sétát teszel, és megkönnyebbülve érsz vissza.
Hogy mi vár rá, a képen látható lány sem tudta. Ő csak ment az útján, mélyen átélve érzései sokaságát. Találkozott emberekkel, kapcsolódott. Szimpatizáltak vele, vagy elutasították, elismerték vagy kigúnyolták, de mindenki hatott rá valahogyan. E sokféle hatás keveredett a benne élő világ képével, és egyre újabb gondolatokat ébresztett benne. Megérezte magányát, és minden kapcsolat és megszokás ideiglenes voltát. Azt is megélte, hogy az érzései is változnak és elmúlnak.
Egyszer aztán, folyamatos reflexiói és válaszai között rátalált a világ egyik legősibb kérdésére: ki vagyok én?
Ez pedig a labirintus kapuja. Aki ezt komolyan meg szeretné érteni, az egy olyan útra lép, ami sok dimenziós, mindig új nézőpontokat hoz és ahol csak egy dolog biztos, az átváltozás.
Amit a lány körül látunk, a transzformáció, a belső alkímia tüzének utolsó, legmagasabb hőfoka. A korábbi, piros és fehér láng már kiégette a tévedéseket, elavult hitrendszereket, begyepesedett érzéseket. Az arany láng az új világ belépési kódjaival ruház fel, és képessé tesz a felemelkedés útjára
Aki belép a labirintusba , az egy mindent feladni kész kereső, és aki kilép, egy újjászületett létező.
Ott bent pedig semmi más nincs, csak a titok, ami a szívünk mélyén mindig is arra várt, hogy találkozzunk vele.
Igen, ez ugyanaz a kép. Megfestettem a vörös lángokat a piros ruhás lánnyal, a fehér lángokat egy világos kék ruhás lánnyal, és most itt vagyunk. A képen látható katakter az alkotási folyamat során megfejlődte a saját felemelkedésének lépéseit.
