Az anya a család középpontja, elsődleges ereje, meghatározó minősége.
Az anya boldogsága, testi-lelki jólléte alapvető a család és a családtagok egész-sége érdekében is.
Ha a nő jól van, mindenki jól van, s ha ő nincs jól, azt megérzi mindenki. Ezt az energetikai tényt alapul véve mindent meg kell tennünk azért, hogy a bennünk élő anya, s vele az anyasággal való kapcsolatunk boldogító, erőt adó, ugyanakkor igazi, őszinte legyen.
A családállításokon, női körökön, anyaseb napokon, egyéni, csoportos, online programokon is az egyik leggyakoribb téma a párkapcsolat mellett az anyával való kapcsolat, s a megoldásban is szinte mindig meghatározó szerepe van az anyai áldásnak.
Az anyai minőség harmóniájának eredménye a szülött és a család megfelelő önértékelése, az anyagi jólét természetessége a családban. A támogatottság érzete, minden cél elérésének könnyűsége, a boldog gyermekkor, a szeretetteljes szerelmi kapcsolatok és a születésből fakadó erő által a pozitív változások könnyű elérése.
Mivel minden célunkat, alapvető életélményünket befolyásolja az anya, könnyen válhat céltáblává, bűnbakká, de ugyanilyen könnyen kaphat egyfajta felmagasztalást, uralmi szerepet a családban.
Az is lehetséges, hogy alávetett, szolgálói szerepbe kerül vagy helyezi önmagát: az elvárások, amelyeket saját magával szemben támaszt, az, hogy minden családtag jóllétéért magát tartja a felelősnek, s az érzet, hogy gyakran egyedül marad a feladatokkal, idő előtt felemésztik az energiáját.
S láttam olyat is, ahol “ügyes” módszerekkel, folyamatos munkával az anya begyűjtötte a családtagok energiájának egy részét, s így szerepe egyre fontosabbá vált. Pozitív értelemben ilyen a család harmonikus központja, aki összetartja a családot, mindenkit megért, segít, erősít. Van azonban olyan is, hogy nem engedi felnőni a gyermekeket. Amikor eljön az idő, az anyai szerepből nem lép át a nagyszülői szerepbe, hanem unokáinak is az anyja akar maradni, legyengítve, kiszorítva a saját leányát.
A női test állításokon az anyaság, az anyai test üzenete a legmegdöbbentőbbek egyike. Az anyai létezés fáj. Szétszakadt, források nélküli, megbecsülést, tiszteletet nem kapó, erőtlen lesz általa a két legfontosabb erőközpont, a méh és a szív.
A méh és a szív egymástól való elszakadásának eredménye a további női erőközpontok (szervek) kapcsolatának a szétesése, ami miatt jön a szülés utáni depresszió, az önbecsülés lezuhanása, a hiszti és sok más tünet.
A férfi (és a család) végletes esetben erre a szétesettségre ingerültséggel, akár agresszióval, becsmérléssel, megcsalással reagál, ennek következményeként pedig a család is hullik szét a semmibe.
Mi a megoldás?
Szívem szerint azt mondanám, hogy jöjjön mindenki családállításra, seb-napokra, lehetőleg minél fiatalabb, akár tizenéves korban. Gyógyuljunk, gyógyuljon általunk a család, ez a létfontosságú rendszer.
De már az is sokat jelent, ha félretesszük sérelmeinket, bármilyen súlyosaknak érezzük őket. Nem arra gondolunk, hogy mit nem adott meg nekünk, netán mitől fosztott meg minket az anyánk. És nem is hordozzuk tovább annak veszteségeit, hogy anyákká váltunk, esetleg nem váltunk valamiért. Elengedjük az anyánk soha jelen-nem léte, vagy elvesztése miatti gyászt.
Egyszerűen csak: fogadjuk el az életet, anyánk és apánk, s velük minden ősünk erejéből. Mondjuk ki a szeretet-törvények alapján megfogalmazott oldó mondatot: Drága Anya! Meghajolok a sorsod előtt, s elfogadom az életet, úgy, ahogy van. Amit adni tudtál, az elég nekem. Mindent, ami esetleg hiányzik, hozzáteszem én magam. Elfogadom a szeretetedet, anya, és ez elég nekem.
Áldás.
