A Bölcs asszony felnézett. Ma már a harmadik kopogás hallatszott a kunyhó ajtaján. Egy női alak lépett be rajta, szemei aggódást sugároztak, olyan volt, mint aki még hordozza egy borzasztó csata nyomát.
Finomanyagi testei egészen elvékonyodtak és átlátszóak voltak, szinte fázósan húzta össze magán őket, mint egy kabátot.
Segítségért jöttem – mondta. Szeretnék segíteni az embereknek, de nem tudok. Túl erős a jelenlétük. Érzem minden gondolatukat, érzésüket, elborít az energiájuk. Mit tegyek?
A bölcs asszony elgondolkodva nézett rá. Tudta, hogy ismerősök valahonnan, de nem emlékezett. Végigfuttatta a benne élő Csend hullámain a figyelmét, és kereste, hogy lényében hol mozdul meg az emlék, amivel az Őstérhez kapcsolódhatna, és akkor biztosan megmutatkoznának a mintázatok.
Hívta az emberiség őstörténetét, a mitikus és történelmi korokat, de nem találta az érkező ősfonalát.
Nem mutatkozik még meg a történeted. – mondta neki. Így nem tudjuk meg, hogy mit lenne jó tenned. De elkísérlek valakihez, aki emlékezik rád, és megmutatja az erőd forrásait.
A kunyhó ebben a pillanatban nem volt kunyhó többé, hanem a csend varázslatos emlékező helye. Bölcs asszony és a segítséget kérő nő is átlényegült.
Néhány ezer évet utaztak vissza az időben, és néhány ezer kilométert a térben dél felé. Száraz fű borította a pusztát, melegen izzott a délutáni nap, amikor megérkeztek. Egy lány ült a fűben feldíszítve, egy illatos szénafészekben. Néhány évvel idősebb bátyja egy kőhegyű lándzsát fogva büszkén állt tőle kissé távolabb. Különleges húgára vigyázni megtisztelő feladat volt.
A szülők feladata és felelőssége volt ennek a csodálatos leánynak a férjhez adása. Gondoskodniuk kellett a jólétéről, biztonságáról egész életére. Végül találtak is egy megfelelő vőlegényt.
Erős Harcosnak hívták a fiút, pedig maga is félig gyerek volt még. De izmos karja, bátorsága, ereje és a harci táncokban való jártassága miatt már híres volt mindenütt.
Erős Harcos a Leány mellé ült, és szinte dadogva a hatalmas lehetőségtől, hogy ő a kiválasztott szerencsés férfi, aki majd valamikor a férje lesz, üdvözölte őt. Elmondta, hogy ő jó harcos, és mindig szeretettel és védelemmel szolgál a számára.
A Lány pedig jóindulatúan hallgatta, tudva, hogy valóban úgy van minden, ahogy a fiú mondja. Elfogadta őt leendő férjének.
Nem bánta, hogy nem egyformák sem tudásban, sem varázslatban, sem látásmódban. Tudta, hogy a legfontosabb: békéje és biztonsága Erős Harcos mellett biztosítva lesz.
Természetesen ez neki nem lett volna elég, de szerencsére ott voltak a társak. A Természeti Asszonyok, akik mind ugyanolyanok voltak mint ő. Ugyanazokkal a képességekkel és tudással rendelkeztek, amivel beszülettek az emberek családjaiba, hogy segítőik, gyógyítóik legyenek, támogatóik a Földdel való harmónia kialakításának gyönyörű útján. Nehéz feladatot vállaltak ők, de tudták, elbírják, addig, amíg a Természeti Asszonyok tudása és a mindenséghez való kapcsolódása létezik.
Miután így eldöntötték, hogy amint eljön az idő, összeházasodnak, a Lány meghallotta a hívást. Észrevétlenül kilépett a fészekből, és elindult a száraz fűszálak között kanyargó, tulajdonképpen láthatatlan úton.
Hamarosan elérte a folyót, megfürdött benne. Körbevették a színes, fényes pikkelyű halak. Emlékezete átkapcsolt. Hazaért. Könnyedén csobbant bele Föld tudatosságába, mert számára ezt jelentette a víz. Együtt úszott, mozdult minden élővel és látszólag élettelennel, szinte egy hullám, egy villanás volt maga is. Elúszott a vízesésig. Könnyedén ért a hatalmas zuhatag lábához, és ujjongva állt a sziporkázó vízeső alá. Karjait felfelé nyújtva fogadta az áldó őserőt. Behunyt szemén keresztül is látta, hogy minden vízcseppet feltölt energiával és átragyog a Nap. Néhány pillanat múlva már kint volt a parton és engedte, hogy bőrére a pillanat szent jeleit rajzolja a szél. Új mintákat ismert meg: spirálokat, köröket, kereszteket, melyek védik és erősítik, hivatásába állítják őt. Azonnal tudta, hogy mit kell tennie. Elment az ősi agyagbányáig, és az ott talált színes agyaggal (ami, mint tudjuk, lehet sárga, barna vagy fehér) bőrére rajzolta a széltől kapott jeleket.
Még erősebb lett. Feltöltődött a Föld erejével is. Tudta, a jelek segítik őt. Ezeket ismerik az állatok, a növények, az emberek, de még talán a csillagok is. Őszinték lesznek hozzá, elmondják küldetésüket és vágyaikat, s ő segíthet nekik. Cserébe ezek a lények is segítik őt.
Étel – suttogta a mezőnek. És friss gyümölcsök illatát hozta a közelből a szél. Gyűjtött annyit, amennyi ma estére elég neki és a családjának, majd visszaindult a fészek felé. Alkonyodott. A tájat vöröslő fényével bevonta a Nap.
A Bölcs asszony és a segítséget kérő nő is észrevette, hogy a kunyhó újra kunyhó, és megértette a történetet.
Kérd a Leányt, hogy kezében hozzon vizet a vízesésből, és mossa meg, töltse fel finomanyagi rendszeredet.– mondta vendégének a Bölcs asszony.
Ebben a pillanatban látták, hogy a Leány ott is áll a szobában, tenyereit magasan a feje fölé emelve. Kezében nem látszott, de valahogy érződött a vízesés vize. A segítséget kérő nő a földre ült, becsukta a szemét, és érezte, ahogy a víz a Leány kezéből lassan a fejére csorog. Tudata tisztán kapcsolódott a vízesés és az elemek erejéhez, és tudta, hogy a Leány, aki valami módon mindig is ő maga volt, a nagy világ mintájára újraalkotja fénytestei mikrokozmikus gömbjeit, lényének védő erőterét.
….
A segítséget kérő nő mögött becsukódott a kunyhó ajtaja. A Bölcs asszony pedig megilletődve érezte meg, hogy újabb lap nyílt a csend hatalmas történetében. Elgondolkodva mormogta maga elé: Az ősi vendégség után, amikor a lámpaoltogatók ellopták a Fénykincset, és kifosztottságukban és félelmükben az Erőállatok a Medvét feláldozták, s ami után az emberek, a csillagkolóniák lakói, a tündérek és az erőállatok világa fájdalmasan elkülönült, nos, az ősi vendégség után néhányan úgy látszik, mégis itt maradtak, s újraszülettek az emberek között.
A segítséget kérő nő egy tündér inkarnációja volt kétségtelenül.
Áldás
Ha szeretnéd, talán neked is segít a szöveghez kapcsolódó meditáció:
E szellemiség által támogatott állításra jelentkezhetsz: https://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/
Csatlakozhatsz hozzánk a Facebookon: https://www.facebook.com/csaladallitasesszemelyisegintegracio
©Az írásaim forrásai: az általam vezetett csoportokban (Bennünk élő Boldogasszonyok köre, a kollektív teres állítói csoportok, saját meditációk és sajátélmény az oldások során) érkezett állítástörténetek. Ráérzés, intuíció, befelé figyelés, érzések megértése. Nem kitalált történet tehát. Én csak formába öntöttem, egybefűztem, gondozom és továbbadom őket. Így értendő a következő nyilatozat: Ez az írás és az oldalon található minden tartalom Bottyán Katalin etnográfus, állításvezető alkotása. Kérlek, az eredeti cikket oszd tovább, vagy hivatkozd meg a nevemmel.
