Hol találom Tündérország bejáratát?
Keresem mindenütt.
…
Most végre rátaláltam egy zöldellő útra, ami a szívem egy titkos zugából Tündérországba vezet.
…
Tudod, hol van? Ha rátalálsz erre a rejtett zugra, onnan már egyszerű: legbelül és alul és jobbra, hátrafelé megy az ösvényke. Megismered, mert egészen keskeny, árnyas tavaszi fák szegélyezik, és madárfüttytől hangos a táj. Zöld köveket görget a patak. Buzgón röpködnek itt a pillangók és a szitakötők, szárnyukon aranylón csillog a Nap.
…
Mentem, mendegéltem mosolyogva, vártam szívem népével a találkozást.
…
És hopp: éppen a kapu előtt, mint egy hatalmas, zuzmóval borított szürke kő, egy mogorva, ősöreg ember termett előttem.
Itt nincs átjáró. – dörmögte. Itt nincs semmiféle tündérnép. Itt a hazugok népe van. Ezer esztendővel, vagy százezerrel ezelőtt becsaptak engem. Nagyon haragszom. Nem mernek errefelé jönni, mert félnek, hogy számon kérem őket. Becsaptak. Itt várom már őket százezer, vagy egymillió éve. Gonoszak.
Jó öreg, nagyon sajnállak. Mit ígértek neked, amit nem tartottak meg?
Gyermekem, ne is kérdezd. Jó tettem velük, és cserébe megígérték, hogy adnak az örök élet italából. Itt mentek be ezen az ajtón, de nem jöttek vissza. Becsaptak. Csalók. Hamisak.
S azóta itt vársz, jó öreg?
Itt várok, igen. El sem mozdultam. Enni és inni is csak azt tudtam, amit találtam. Nő itt valami fű, ami édes, mint a méz, és harmatcseppek ülnek a virágok kelyhében. Ezt ettem és ittam! Semmi mást!
Apó, apó. Miért nem mentél el sehová innen?
Mert nagyon akartam a jussomat, az örök élet italát.
Pár perc hallgatással később:
Apó, szerintem te cseppenként kaptad az élet vizét, és a gyógyító füvet is szálanként, nem gondolod?
Éppen erre jöttem rá, gyermekem. Itt ültem, szívemben az örök élettel, de csak mérgelődtem, és nem kezdtem vele semmit. Megöregedtem és megkeményedtem, mint a kövek. Gyíkok napoztak rajtam.
Apó, apó. Én segítek neked. Kinyújtózkodom, megmozgatom a vállamat, a hátam, hogy érezzem a hajlékonyságot a testemben. Most mit érzel, apó?
Jobb így. Te nyújtózkodsz, és rólam peregnek le, mint egy páncél darabjai, az elmúlt évezredek lerakódásai.
Apó, én pördülök egyet, táncolok.
Jó lesz, mert ahogy mozdulsz, erőt érzek a lábamban és lépek.
Apó, én úgy érzem, boldog vagyok.
Én pedig most zöld békává változom, és elugrálok kacagva az erdő és a patak felé. Ha a herceget szeretnéd megkeresni, ott találkozunk.
Áldás
Ha szeretnéd, hallgasd meg ezt a mesét: https://youtu.be/832grag2G88
Ha van magyarul nem olvasó ismerősöd, akinek ez a történet tetszene, küldd el neki az angol fordítást: https://www.bottyankatalin.com/2021/01/13/where-can-i-find-the-gate-to-the-land-of-the-faeries/
Ez az írás, és az oldalon közzétett minden tartalom saját szellemi termékem. Kérlek, csak innen oszd tovább. Szeretettel kívánom, hogy okozzon sok-sok örömöt. Kati
