Rövid összefoglaló
Állításunkban a következő szereplőket jelenítették meg a képviselők:
Emberiség, vírus, Beavatás (járvány), Gaia, Ősanya(g), Rend, emberi társadalom, emberiségnek a vírusra adott reakciói.
Az egyes szereplők mindannyian az állítás elején kibillent állapotban voltak: saját társaikat elvesztve, szinte magukat sem ismerve próbáltak erőt adni az embernek, aki ugyan lelkesen szeretett volna tanulni, fejlődni, de az nőies erőkkel (Ősanya, Gaia) egyáltalán nem tudott kapcsolódni, a férfias erőket (rend, beavatás) pedig nem is ismerte.
A kezdeti szétszabdaltságból, és tehetetlenségből, gyengeségből az egyes szereplők hatalmas utat bejárva kerültek a helyükre.
Kiderült, hogy ezek a szereplők a maguk módján eredendően összetartoznak, csak a nem tudásból adódó elkülönülés és külön fejlődés, egymás ellenségnek, ártalomnak megélése hozta azt a helyzetet, amit az állítás elején láttunk.
Az állítás végére derült ki, hogy az egyes szereplők mintegy “kozmikus családot” alkotnak, és a következő viszonyban vannak egymással:
Nagyszülők:
Rend, Ősanyag
Szülők:
Gaia, Beavatás
Gyermek:
Ember (háromszoros lényként: test, lélek, szellem, akiket az állítás terében először az emberi társadalom, az emberi reakciók és maga az ember formált meg).
A szereplők beszámolói
Vírus
A vírus képviseletében voltam.
Hogyan éreztem magam?
Végig nagyon kiegyensúlyozott, elégedett voltam. Bensőmben rend és béke volt. Az állítás elején éreztem, hogy távolabb vagyok az állításban szereplő képviselőktől. A járvány állt legközelebb hozzám. Nem éreztem, hogy fizikailag bárkihez kapcsolódnom kellene a járványhoz sem. Felfelé nyújtóztam a fény felé.
A hátam baloldalán éreztem az emberiség meleg tekintetét, mikor figyelmével felém fordult.
Milyen változáson mentem keresztül?
Végig egyensúlyban voltam, és amikor létrejött a hátam mögött az ősanya és az ősapa között a rend, éreztem, hogy közelebb kell mennem hozzájuk és kapcsolódnom lehet velük és Gaiával is.
Szerettem volna, hogy a járvány és az emberiség közelebb jöjjön hozzánk.
A fogalmazódott meg bennem, hogy a vírus egy katalizátor szereplő, akinek az a feladata, hogy segítsen felhozni a tudattalanba lenyomott tartalmakat, félelmeket, régi járványok emlékét, töréseket, fájdalmakat, veszteségeket.
Nem akartam senkinek sem ártani, szándékaim tiszták voltak.
Segítség:
Nem volt szükségem segítségre, a fejlődésre, a tanulási lehetőségre akartam felhívni a figyelmet. Addig pedig nem volt kapcsolatom a Föld tereivel, amíg meg nem született a szeretet rend.
Rend/invázió
Nagyapa: Pozitív értelmében: Rend. Kiválasztó, felhatalmazó, kozmikus méretű alapenergia, férfi minőség. Az Ősanya(g) = Káosz, ismeretlen, fekete energia, fekete anyag társa.
Az a teremtő hatás, ami az ősanyag egy részéből megformálta az általunk ismert univerzumot.
Negatív értelmében: Katonai invazív erő. Manipulatív, veszélyes, túlszabályoz és kivonja az energiát az emberi társadalomból. A vírus agresszivitása.
Én képviseltem az invazív támadást.
Az állítás elején azt éreztem, mintha az egész testemben összetett programok futnának, amik engem alkotnak tulajdonképpen. És minden amit akartam, az a társadalom kiszipolyozása. Éreztem, hogy gyenge és, hogy ezt megtehetem vele.
Később jött fel bennem olyan érzés, talán akkor amikor már a társadalom kicsit erőre kapott és kezdett felállni, hogy én vagyok az az erő ami előhívja az ő saját erejét, azáltal, hogy kihívás elé állítom. Mert azzal, hogy én lenyomom őt, neki muszáj megvetnie a lábát és saját magától felállni, ellenállni nekem, így megtalálja a saját erejét. (ez nem tudom mennyire illik bele a képbe, de nekem ez jutott eszembe)
Egy ponton elhagytam az események terét és kívülre kerültem, nem volt bennem semmi különös érzés, elvoltam magamban azt éreztem. Láttam, hogy a társadalomra már nem tudok hatni, mert erőre kapott, úgyhogy, csak úgy voltam.
De amikor az Ősanya felébredt és elmondta, hogy én ki vagyok tulajdonképpen, és hogy a mi közös gyermekünk Gaia, akkor ledöbbentem.
Nem esett nehezemre elfogadni a helyzetet, sőt jó érzéssel töltött el. Sikerült újra közel kerülnöm, a páromhoz, a női princípiumhoz, akivel azt éreztem kiegészítjük egymást. És ebben a közös harmonikus, de erős szövetségbe, úgy éreztem a lányunk is be tud csatlakozni, miután rendeztem vele is külön a viszonyomat.
Ősapaként és a tiszta minőségű család tagjaként, nagyon elégedett voltam és nagyon jól éreztem magam. Mint aki a jelenlétével, erejével tartja a teret, nem is feltétlen kell aktívan cselekednie, csak ha a helyzet feltétlen megkívánja. Ezáltal nagyon töltő is volt számomra a szerep és nyugalmat költöztetett belém. Az Ősanyával való kapcsolódást nagyon erősnek éreztem. Gaiával elégedett voltam, és konstatáltam az egyéb történéseket. Az unokámmal, az emberrel is éreztem kapcsolódást, ott ilyen tanítói minőséget fedeztem fel magamban, amivel szerettem volna hozzájárulni az ő kiteljesedéséhez. És éreztem, hogy az emberben, ha megvalósítja az egységet, ugyanúgy megvalósulhat a harmónia, a férfi – női energiák egyensúlya.
Nekem jó volt az ember látványa által megtapasztalni, ezt az alkímiai folyamatot, amikor ő az egység, a megvilágosodás felé közeledik. Hogy egyesül a test lélek szellem, és egy újfajta lény születik meg/ébred tudatára, aki már számomra olyan, mint aki ezen a „hármas felosztáson” már mind túl van. Mert valahonnan nézve szerintem ez is egyfajta meghasadás lehet, hogy az embert 3 összetevő alkotja. És ha sikerül magát átalakítania, akkor olyasmi születik, ami ezeken túl van.
Beavatás/járvány
Apa: Pozitív értelmében: Beavatás hermészi értelemben: Háromszoros tanítás a test-lélek-szellem szintjén (mindent felerősít)
Negatív értelmében: Járvány. A puszta információnak tekinthető vírust “elviszi” az emberekhez és az aktuális tudatállapotukhoz alakítja a frekvenciáját, aminek a következménye betegség stb. de a tudatosodás is.
A járvány képviselőjeként elmondta, hogy egyetlen szándék volt benne: az emberiségnek vissza kell találnia a Földhöz. Kapcsolódnia kell Gaiával. Miután ez az állítás terében megvalósult, a járvány átalakult a legmagasabb szintű beavató erővé, Gaia társává.
Ősanya(g)/Káosz
Nagyanya: Pozitív értelmében: Az Ősanya(g) = Káosz, ismeretlen, fekete energia, fekete anyag. A teremtést lehetővé tévő potenciál. A Rend társa.
Ősanya, káosz, testetlen női minőség
Az állítás elején nem kapcsolódott aktívan az általam képviselt szereplő a többi szereplőhöz. Szemei csukva, ülő pozícióba helyezte magát. „Lelki szemei előtt” folyamatos örvénylő mozgást érzett maga körül. A mozgás keltette örvényben fekete szemcséket, kis kőzetdarabokat látott. A folyamat nagy része alatt szemlélődő szerepben volt, azonban egy kritikus pontban ez megvaltozott es érezte, hogy Gaianak meg kell mondania, hogy a ki az apja. Ennek kimondásával magát is meglepte tulajdonképpen, hogy ez az ősi titok felszínre került. Nem Gaiaért tette, hanem az unokájáért, az emberiségért, akihez fokozottan erős érzelmek kezdték el kötni. A folyamat végére felismerte, hogy ezek a „jelentéktelen porszem – emberek” nagyon is fontos szerepet játszanak, főleg, mert ráeszmélt, hogy az emberek az unokái és azonnal fel akarta venni velük a kapcsolatot, de azt is érezte,hogy a kis-unokái most nagyon megijednének. Fontos, hogy azt éreztem, ősanya kepviselokent át kell adnom az energiát, amiből maga a létezés all –ez egy rendkívül nyers, nagy horderejű energia, de az unokáim nem állnak készen, de döntésem ennek ellenére nem akarom megmásítani. Férjemmel, a Renddel a kapcsolatot rendezettnek éreztem. Gaiat végig kamaszlánynak láttam, úgy éreztem, pont jókor tudja meg, ki az apja. Gaiaval a viszonyom nem teljes mértékben rendezett, valami megoldatlan van meg közöttünk (érzésre az jött, hogy ezt az említett energiát lehet Gaianak kellene átadnom, mert kicsit esetlennek érzem őt és ez segítene valahogy neki talán). Érdekesség, hogy az állítás alatt a kezemben vegig egy cserép volt, királyliliomokkal, ezzel is igyekeztem „hangulatba hozni magam”, hogy a virtualis terben is át tudjam élni a szerepem. Késobb világossá vált számomra, hogy Gaia kislányom tartom a kezemben.
Gaia
Anya: Gaia. Föld. A Beavatás társa. Mivel az Ősanya(g) és a Rend gyermeke, ezért mindkettejük tulajdonságaival rendelkezik. A rend és az anyag együttese a teremtés, amibe a beavatáson keresztül érkezik az élet, s annak teljességbe emelő útja.
Gaia voltam. Eléggé nyomott a mellkasom az elején, volt bennem egy sajnalkozás az Ember iránt, hogy nem mondhatom meg neki konkrétan, hogy mit kellene tennie, hanem hagynom kell, hogy magától rájöjjön.
A végére Gaia kapott egy apát, akinek a létezéséről sem tudott, és ezáltal egy családot is. Aztán Férjet is.
Apja, a Rend, Férje a Tudás/ Alkímia. Az Ősanya, a Rend és a Tudás segítettek Gaianak, hogy a gyermekével való kapcsolata is harmonizálódjon.
Emberiség
Gyermek: Emberiség. Az ő attribútumai a társadalom (test), a helyzetre adott reakciók, érzelmek (lélek) és maga az ember, emberi tudatosság (szellem).
Én a társadalmat képviseltem. A földön fekve, megtaposva feküdtem, távol mindenkitől, nem tudtam kapcsolódni. Vacogtam, fáztam, remegtem, féltem mindentől. A fagyás állapotában voltam. Amikor a szereplők kezdtek egymáshoz közeledni, akkor a társadalom is kezdett felmelegedni, erőt kapni, tudott kapcsolódni már. Nagyon passzív volt az állítás alatt. A végére azért fel tudott engedni, bekapcsolódni a rendbe.
A helyzetre adott emberi reakciók: Ez a szereplő találta meg legelőször az útját Gaiához, így ő az, aki a megoldás irányába először lépett. Ő kezdett párbeszédbe Gaiával, és tett fel kulcsfontosságú kérdéseket. Ezek indították meg a tudatosodás folyamatát.
Emberiség: Az emberiség félelem nélkül ment közel a vírushoz és a járványhoz. Amikor meghallotta, hogy ezek tanítani jöttek, nagyon erős vonzódást érzett feléjük és közéjük állt. Egészen addig tette ezt, míg a kozmikus “generációs hátterében” egy sokkal teljesebb valóság képe létre nem jött. Alig kapcsolódott a társadalomhoz és saját reakcióihoz, elsősorban tanulni akart.
Meglepő volt, hogy az önismeretet, hogy ő háromszoros lény (test, lélek, szellem), csak az állítás végére szerezte meg. Ehhez az kellett, hogy a “generációs tere” mint kozmikus lényé, rendeződjön, tudatosodjon.
Vírus jelenléte az egyes “generációkban”:
A három generáció tehát három kozmikus szintnek felel meg: ember, bolygó, univerzum szintje (gyermek, szülők, nagyszülők).
Ember: Ha az egyszeri megnyilvánulást vesszük, akkor az ember az alap “mértékegység”. Neki felel meg a vírus, ami egy emlékeztető, katalizátor, legmagasabb megnyivánulási formájában egy fényüzenet.
Bolygó: Ha a bolygói szintet tekintjük, akkor a Beavatás negatív érzékelése járvány. Ami a szerepe lenne, az a tanítás, a fényüzenet gyakorlatba ültetése. Az egyszeri (fény)információ bolygói szinten való kiterjesztése a feladata. A bolygó maga Gaia, kapcsolódnia kellett egyrészt a “szüleihez”, elsősorban az apjához, akit nem ismert: a Rendhez. Így már jobban el tudta fogadni az anyját is, az Ősanya(g)ot.
Univerzum: Ha a kozmikus léptéket tekintjük, az egyik (apai) alapminősége a Rend. Negatív formájában egyfajta katonai invázióként jelent meg, ami a vírus agresszivitást és a társadalmi eszközkészlet járvány általi mértéktelen leterhelését, kiszipolyozását jelenti. Az invazív jelleg a rend egy elcsúszott, túlzó minőségét is jelenti, amiben nincs benne az a cseppnyi (vagy inkább kellő mértékű) káosz, ami élhetővé teszi. Túlszabályozottság, hatalomgyakorlás egészen sejtszintig. És az élő teremtés másolása. Amikor a társadalomban megjelennek azok a reakciók: tudatosság, összefogás, Gaia figyelembe vétele, önismeret, az invazív jelleg spontán átalakul renddé.
Várható forgatókönyvek:
Amennyiben nincs felemelkedés, akkor a várható forgatókönyv:
Az egyes emberre a vírus gyakorol hatást
A bolygói szintű változást a járvány kényszeríti ki
A kozmikusat pedig az invázió.
Eléggé nem szép így a kép, ami kibontakozik.
Pozitív forgatókönyv
És ezt pont a vírus mutatja meg, ami egy igen kicsi létező, még csak nem is élőlény, csak egy információcsomag. Mégis, hatni kezd és szétterjed először az emberi teremtőerő, majd a bolygói teremtőerő által.
Ugyanez a sokszorozó, felfelé küldő “lencse” tudja útjára bocsátani az egészen új, saját örökségét ismeret és beavatás útján elfogadó emberi minőséget is. Azt láttuk az állításban, hogy a háromszoros emberi minőségből a test=társadalom gyenge és rosszul érzi magát, a lélek= érzelmek, reakciók viszont képes kapcsolódni Gaiához, ami megnyitja a rendeződés lehetőségét. Ébreszti Gaiát is. A szellem=ember pedig képes közel menni a fénycsomaghoz=vírus, még ha először nem is tud vele azt kezdeni, amit kellene.
Ahhoz annak a folyamatnak a lefutása kell, amikor az emberi érzelmek Gaiához kapcsolódnak, majd Gaia felismeri az anyját és az apját majd a párját is. Ekkor tud csak a társadalom kapcsolódni, majd végül a körbe beérkezik az ember.
A folyamat utolsó fázisa a fúzió: az eddig széttöredezetten egymástól független részekről kiderül, hogy azért nem működtek megfelelően, mert egymásról nem is tudtak, holott mélyen összetartoznak. Megtörténik a felismerés és egy harmonikus kapcsolódás, amiben a szereplők száma csökkenni kezd és új struktúrát vesznek fel, mint egész.
Új struktúra:
Az állítás végére kialakult új struktúra formája egyrészt a piramis: aminek az alapja a négy minőség: Ősanya(g) és Rend, Gaia és Beavatás, a csúcsa pedig az Ember.
Ugyanekkor a forma egy többrétegű gömbalakzat, mint egy rózsabimbó, aminek a belsejében az ember van, a külső szirmait pedig a négy nagy minőség alkotja.
Az ember célja az, hogy összegezve magában kozmikus családja erőit a fénycsatornán át elérje a magasabb, isteni világokat.
Ha egy akármilyen kis csoport megvalósítja ezt a felemelkedést, és a kozmikus múlt összerendezését a lényében, akkor aktiválódik egy sokszorozó és bolygói szintűvé emelő (beavató, mesteri) erőtér, majd pedig ennek a fénye kiárad a mindenségbe is.
Az állítás megmutatta, hogy felismerhetjük saját magunkat mint ennyi fáradozás eredményét, aki (ha valódi önmagára talál), akkor össze tudja rendezni még ezeket a hatalmas tereket is.
Rekonstruált kozmológia
A történet az odatartozás jogának sokszori megsértésével indult ki tudja, milyen régen. Az őskáosz (ősanyag) és a rend szerelmi történetével. Ők ketten, miután megteremtették Gaiát és a beavatást, mint női és férfi erőt, s Gaia terébe helyezték az embert (férfit és nőt, de ezt nem néztük most).
Valahogyan szakadás történt az első istenpár között. Ezt sok ókori teremtésmítosz leírja, ahogy az istenek generációin belül, és az egyes generációk között harc dúlt, ami által egyes istenek “meghaltak”, vagy eltűntek.
Amennyire én látom többek között ebből az állításból is, a Rend és a Káosz duálisa teremtette meg a körforgáson alapuló Univerzumot, az életet.
Ennek az ősi teremtésnek a szülötte esetünkben Gaia, akinek a lényében egyszerre van jelen a kiszámíthatatlan, a véletlen, a sors és sok-sok törvényszerűség egymással harmóniában. Az ő társa – egy mára elfelejtett Férfi-Földistenség volt. Egy sokszorozó, felnagyító, akár egyszeri dolgot az egész világra kiterjeszteni képes minőség, amilyennek pédául néha Dionűszoszt írják le.
Ez az isten legmagasabb megnyilvánulásának célját és feladatát tekintve a Beavatás, vagy titkos Bölcsesség, és ennek társa legmagasabb minőségében Gaia a Misztérium.
A Misztérium és a Beavatás együtt hozta létre az Embert, annak legmagasabb minőségében. Istengyermek vagy fénygyermek az ember, akinek küldetése a fénydimenziók elérése.
Az Ember egyik földi feladata a társadalmi rendszer kialakítása, amibe beépíti az őseinek az energiáját is, és ezt kell emelnie a lehető legmagasabb szintre, azaz, isteni szintre.
Ezt a három szintű teremtéstörténetet értettük meg az állítás végére.
Hiszen abból indultunk ki, ami van, és ami csak kicsit emlékeztet erre az időtlen és szakrális történetre.
Ami nagyon fontos, hogy a szétszakadás az ember tudatában van/volt csak, hiszen a vírus, mint annak képviselője írta, eredendően fényprogramként érkezett, hogy ezt az egységet megmutassa, és az embert saját maga számára is megismertesse, mint háromszoros, mégis egyetlen lényt. Mert ez a háromszoros lény képes (az előző “generációk” vágyát egyfajta felemelkedésre beteljesíteni.
A záró kép: a háromszoros biztonságban ringatózó ember-isten-gyermek az előző generációk által felfelé emelve egy ragyogó térbe – egészen egyszerűen felemelő volt nekem is .
Az állításhoz kapcsolódó meditációk:
Nincs meghatározott ideje, bármikor kapcsolódhatsz ahhoz a védő és tudatosító térhez, amelyekből a meditációk érkeztek.
Áldás
Jelenleg csak az online konzultációk érhetők el: https://www.bottyankatalin.com/2020/03/08/online-konzultacio/
Ez az írás, és minden, az oldalon található tartalom Bottyán Katalin személyiségintegrációs állításvezető, etnográfus szellemi tulajdona. Csak innen osztható, illetve kérlek, tisztelj meg azzal, hogy meghivatkozod. Köszönöm.
| |||||||
