Advent, Földtiltó Boldogasszony, Luca, Karácsony tudatosabb megélése segít tovább önismereti utunkon, belső alkímiai folyamatainkban.
Az évköri Küszöb pontján már átlépve és a transzformáció útjának megtisztítása után a mélypontra érkezünk. Tél, hideg van, rövid a nappal és hosszú, bársonyos a sötétség, ami körbevesz. Elengedtük a tavaszt, a nyarat és az őszt is már, tevékenységeink lezárultak, várunk.
Advent
Önismereti utunkon, belső alkímiai folyamatainkban az évnek ez az időszaka újra különleges. Megtapasztaljuk, hogy milyen az, amikor már a bizalom az egyetlen, ami továbbvezet. Hiszen aktivitásra serkentő, világformáló eszköztárunkat már felhasználtuk, és munkánk gyümölcseit begyűjtöttük.
Várunk.
Tudjuk, hogy hamarosan azzal fogunk találkozni, ami eddigi tetteinkre, szándékunkra válaszként érkezik. Eddig volt elég, eddig vezetett a saját törekvésünk. Most el kell fogadnunk azt, hogy a másfajta, hidegebb, téliesebb, sötétebb erők minket formálnak, ránk vetülnek.
Várunk.
Míg a külső erők dolgoznak, belső késztetésből díszítünk, készülődünk, de ez egyre inkább önmagunk felajánlása a fénynek: hadd legyek otthont adód és hordozód.
És az imában, meditációban, kontemplációban, otthont díszítő szorgoskodásban kitűnik, hogy az évezredek emberi, női várakozására érkező ígéret, válasz és ajándék a Fénygyermek, akinek fogadására talán már készen állunk.
Várunk.
Földtiltó Boldogasszony érkezik. Üzenete a csendesség és a türelem, üzenete a bizalom és a béke.
Földtiltó Boldogasszony várakozásra int bennünket: engedd most, hogy valami nálad nagyobb csodát tegyen.
A csoda pedig az, hogy emlékezni kezdünk a tudásra, hogy Hét Boldogasszony, hét teljesség emanáció érinti a Föld Fentjét és Lentjét és ezek kijelölnek bizonyos pontokat az évkörön. Ők együtt Nagyboldogasszony, az eredendő, megosztatlan isteni fény-árnyék hatás, az áldás derengése. Évkörre vetülő pontjaik a hét Boldogasszony ünnepünk.
Ősi korszakokban másként ismerték neveiket. De a rejtettben, a tudatalattink mélyén, ha kérjük, ma is aktivizálódik a hét ősi szeretet frekvencia, a hét Hathor. A Hét, aki Egy.
És lágyan mozdul vele a Istár a mélyben, az istennő, aki hét ég-szert vagy hét palástot vett le annak érdekében, hogy az életet visszaszerezze a Föld számára a mélység asszonyától.
Ebben a kifeszített mélységes csendben nem működik más, csak az isteni jószándék és beteljesülő ígéret, ami e kétszer hét minőség által megformált gyémánt alakzatba, mandorlába, a jelenlét és a szív rejtekébe egyszer csak megérkezteti a Fénygyermeket.
Luca jön.
Megmutatja a titkot. A földbe nem, de az asztal-oltáron kialakított mikrokozmoszban, az ünnepre megalkotott világmodellben, ebben a fókuszált figyelmű jelen időben elhelyezett tálba (kehelybe) elszórhatod a magokat. Itt és most, egy kicsi jelképes, varázslatos tettet megtehetsz, ami magában hordozza a nagy egészet, és megmutatja a következő évet/életet. Helyezd ide a gyertyát, és tedd középre a fényt, hogy egész évben legyen világosságod, és naponta öntözd, tápláld a búzádat, aminek minden szeme magán hordozza a Fiú Isten vagy a Leány Istennő arcát.
És újra várunk, figyelünk.
Figyeljük a Luca-búza, az adventi kalendárium, a hagymakalendárium jeleit. Keressük az üzenetet, hogy mi vonatkozik ránk a következő évben a nagyvilág eseményeiből. Ki lesz a leányok férje, milyen lesz a termés. Lesz-e elég eső, napsütés, áldás.
De valami más is történik, ami sokkal nagyobb. Ebbe az ünnepre kialakított kis világba a nagyból és tágasból a csillagok és sejtek közötti kvantummezőből, avagy az Óperenciás tengeren túlról, a keblünkre tűzött rózsából, a saját szívünk mélyéből egyszer csak a rejtélyes módon derengeni kezd, majd lángra lobban a fény.
Karácsony
A Gyermek érkezik. Helyet adunk neki ezen a többi élethullámmal: állatokkal, növényekkel, ásványokkal megosztott, közös Földön. S a Gyermek velünk maradva növekszik a távolban már sejtett tavaszig és tovább. Szeretjük őt, mint szívünk szülöttét, az újjászületett, a mindig egyetlen belső gyermek ártatlanságát, az isteni-istennői jelenlét mintázatát, az ígéret beteljesülését, a ránk bízottat. Hordozzuk védjük és tápláljuk őt ebben a fehér, hideg és levegős térben, ahol a közös védelmünk a Barlang, vagy a Ház. Hatni engedjük magunkban, mert tudjuk, ahogy most mi hordozzuk őt, később ő fog hordozni minket.
Áldás
Ez a cikk, és az oldalon szereplő valamennyi tartalom Bottyán Katalin etnográfus, személyiségintegrációs állításvezető, női életvezetési coach szellemi tulajdona. Örülök, ha tetszik és inspirálódsz, de kérlek, innen oszd meg, vagy legalább saját írásodban hivatkozd meg, hogy nálam olvastad ezeket az információkat. Köszönöm.
Ezeket és még többet tudhatsz meg a kollektív teres állítói napokon és a Bennünk élő Boldogasszonyok című foglalkozásokon. Ha szeretnél mélyebben ismerkedni ezzel a tudással, keress: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com.
