Női harag

Ezt a nehéz témát kezdjük a gyógyírek legszelídebbekével, majd elmélkedjünk rajta filozófiailag és az archetípusok, mítoszok szintjén. Lépjünk át innen az állításokban tapasztalt haraghoz, keressük meg ennek mélyebben fekvő célját. Majd emeljük ezt a témát az alkotásba, s adjuk át.

A harag, agresszió növénye a Bach virágterápiában a Magyal. Esszenciája szeretetvesztés esetén szükséges: a harag Edward Bach szerint a szeretet alacsony rezgésszámon. A harag a szeretet hiánytünete és különösen a szerelemé.

– A női harag generációs mintája véleményem szerint tehát abból keletkezik, hogy az alapból adó és önfeláldozásra hajlandó női erő – nem számításból, hanem az adás és kapás energetikai törvényére alapozva – bizalomra hajlik és sokat képes megelőlegezni a férfinak. Valamiért úgy alakult, hogy a nő az, aki többször adott önként, talán mert helyzete stabilabb volt a neolitikus társadalomban, sokkal egyenletesebben, kiszámíthatóbban termelte és így nagyobb bizalommal tudta megosztani a javakat.

A férfi a történelem során egyébként is gyakran távolodott el az otthontól fizikailag: vadászat, háború, kereskedelem miatt, ugyanis ő ezen az úton tudta a megfelelő viszonzást nyújtani a helyben értéket termelő: növényt termesztő, kézműves, tűzőrző, gyermeknevelő asszony számára.

Tehát ez az eredendő minta minden nő számára természetes: a férfi elmegy, de gazdagabban, erősebben visszatér. Kell is, hogy ilyen legyen, mert ha nem így tenne, otthon ülne, akkor nem tudná hogyan viszonozni a női erő adományait.

A női erő adományai egyenletesebbek és stabilabbak, a férfi erőé egyfajta kiszámíthatatlanabb ritmusban érkeznek, nagyobb szélső értékekkel.Ezeket a nagyobb ajándékokat a nő az ünnep megteremtésével és celebrálásával tudja viszonozni, valamint a gyermekkel, akit ő ad a férfinak a belé vetett magért cserébe.

A gyermek vállalásával, megszülésével a nő teljesen kiszolgáltatottá válik, mint a mag a földben, vagy a férfimag a női méhben, akinek el kell tűnnie a sötétben, s majd csak később tud megmutatkozni, teljesen más formában. Itt kapcsolódik össze a férfi és a női misztérium, mindketten ugyanezt tapasztalják.

Nagyon szent, éppen ezért ennek a misztériumnak a sérelme nagyon fájó dinamika, mély sebet hagy. A növénytermesztő kultúrákban az egész életmód ezen az elven alapult: a magot elvetik a földbe, és többet vagy minőségileg másat aratnak, mint amit elvetnek. Ez az egyszerű biológiai törvényszerűség a kultúra teljes spektrumát áthatotta.

Megjelent például a vallásban a meghaló és feltámadó istenek tiszteletében, Indiában Szítá, Mezopotámiában Inanna és Istár, Görögországban Koré (Perszephoné) kultuszában és napjainkig él a kereszténységben is. Ugyanezért érvényes a mítosz férfi és női istenekre is.

Éppen azért, mert annyira ősi és összeszövődött az emberiség történetével, ez a kölcsönös kapcsolat a létezés alapjait alkotja. Ez a szép ősi kapcsolat energiahiány esetén megbillenhet, ilyenkor bármelyik fél kénytelen lehet ideiglenesen többet adni, többet vállalni, szeretettel kiegészíteni a másikat. Idáig nincsen is probléma, ha az egyensúly később helyreáll.

A harag ott keletkezik, ahol az ajándékot visszautasítják, vagy elfogadják, de nem méltányolják, figyelmen kívül hagyják, vagy egyszerűen csak elveszik a viszonzás szándéka nélkül.

A női harag tudásom szerint nem létezik önmagában. A férfi kell hozzá. Viszont gyakran, vagy talán mindig mutat a női energia meghasadására: amikor a kapcsolatban megjelenik egy, a férfihez tartozó másik nő: a férfinek vagy az anyja, vagy az előző vagy egy újabb párkapcsolata.

A mítoszokban sohasem az a harag forrása, hogy kevés az anyagi ajándék, amit a nő a férfitől kap, ha a férfi is mindent megtesz a közösségük a kapcsolat vagy a család érdekében, akkor az ajándéka elegendő. Inkább a cserbenhagyottság, az elfordulás, az eredendő egyensúly megsértése az, ami a bosszút felébreszti.

A lélek mélyének félelmetes, romboló erői nyilatkoznak meg itt, de szintén biztosak lehetünk benne, hogy segítő szándékkal, az eredeti rend helyreállítása érdekében.

Véleményem szerint ezek a sötét „istennők” egy nagyon régi, már elfeledett, de változatlanul érvényben lévő törvény nevében lépnek fel, ahogy a görög mitológiából is kiderül. Az eredeti rend egy női rend volt, sokkal tágasabb terekkel, dimenziókkal, kevesebb korláttal és nagyobb erőkkel, mint ezt sok szent szöveg közli, őskáosznak hívva ezt az időszakot. (Újra született ez a zabolátlan istenek, például Dionüszosz kultuászban. Erről Ariadné története kapcsán hosszasan lehetne beszélni.)

Ma már mi sem bírnánk el ennek az ősi időszaknak a törvényeit, azonban valamikor ez volt a jogszerű, és fénynek számított. Ezt el kell ismerni valahogy, ha nehéz is.

(Az olümposzi 12 előtti női istenek, anyák gyakran sötét erőkként jelennek meg. Hogy valamikor nem ilyenek voltak, a nevük jelzi: Pl. Erinnüszök (bosszúállás istennői) Eumeniszek = nyájasak néven is neveződnek. Koré, a mag (=leány) Perszephonéként, az alvilág istenének feleségeként pedig éppen ellenkezőleg félelmetes úrnőként jelenik meg. Az indiai mitológiában Shakti, a női erő széles spektrumon nyilvánul meg: Kálí, Durgá, Párvatí és más neveket viselve.

Itt szerintem nagyon gyönyörű az a jelkép, és nagyon is a női harag témájához tartozik, hogy ábrázolásain tigrisen lovagol – azaz, uralja a harag, az agresszió energiáit.

Nagyon mélyre megy Lilith legendája, a sumér teremtésmítosz és társaik. Itt nagyon figyelmesnek kell lenni. Az a benyomásom, hogy e szörny/démon női lények alaposan eltorzított ősképek.

A saját asztrológiai, azaz, mikrokozmosz állításomnak az volt a legszebb része, hogy Lilith rehabilitálódva helyet foglalt az „elfogadott” istennők (Hold és Vénusz) között. A gyermekpusztító Lilith démonizált képe az első, egyenrangú nő megtagadásának ősképe, mint sok elemzés állítja. Akárhogy is, megtagadása tényleg ilyen eredményekkel jár: a spontán magzati halálok és különösen a művi abortusz a női harag legrettenetesebb önmegtagadó megnyilvánulásai és napjainkban nagyon sok van belőlük. (l. Médeia történetét). Mindezek mögött ott van egy lefátyolozott történet, amit jó lenne fénybe állítani.

A családfelállításokban úgy látom, a harag mint egy vezérlő mágneses erő áramolva kapcsot képez a két lény között, akiknek elszámolnivalójuk van egymással. S az elszámolásban a negatív viszonzás mértéke remélhetőleg kisebb, mint a sérelem nagysága volt. Ha a harag eléri a célját, a szeretet újra áramolhat. Ez a nagy nagy értéke. Véleményem szerint ezért veszik át egymástól a család tagjai generációról generációra, értékes ajándékként, reménykedve, hogy valamelyik leszármazott majd rájön, hogyan kell használni és mire jó. E nélkül a logika nélkül nehéz lenne megérteni, hogy az az eredendő intelligencia, ami a világot alkotta, miért enged ilyesmit meg, miért nem adja az elengedés eszközét a kezünkbe.

Behunyom a szemem.
Sötét, sötét…
nem lehet mindent csak úgy megbocsátani.  

Vannak dolgok, amikért, és vannak kérdések, amikre egyszer csak felelni kell.  

Az ilyen tény megtámadja az energetikai stabilitást és változást generál a kapcsolatban.

Ha egy ilyen tény a kötelékeink valamelyik, elég mélyen rejtőző pontjára telepszik, már csak a nagyon erős, tartalékul szolgáló szeretettel érhető el.

És van, hogy a rend visszaállítására tett erőfeszítések annyira kimerítik ezt az tartalékot, hogy megbomlanak maguk a kötelékek is és visszafordíthatatlanná válik a változás.

Bánat, fájdalom, harag és félelem  dolgoznak rajtam, ők alvilágom istenei.

Általuk később majd könnyebb leszek, de ez most csak a tökéletlenség, a maradvány-lét érzete, a zuhanás.

Elszakadás az otthonosnak, valósnak tudott én – és mi képtől, ami az új pályára való találás rémisztő előfeltétele.

Születés, születés

Halál, halál

Ha ilyen a halál és ennyire keveredik az élettel, akkor mennyi élet lehet a halálban?

Na, ilyenkor kell új energiaforrásokat felfedezni.

Ne félj,szükségemben sem lopok tőled.

Mástól sem lopok.

Hagyom, hogy egy engem kereső erő legyen a támasz, iszom a forrásvizet.

Kérlek, te se lopj.

Elégedjünk meg azzal, hogy a félelmünkből keletkezett tükör előtt állunk, félünk, mert látjuk, hogy felek vagyunk.

Úgy döntöttem, hogy megváltoztatom pillantásomat.

Ebből a másik nézőpontból látom, hogy a fenti tapasztalattal egyidejűleg szívem milyen erőkkel készíti és varázserőm mennyi gonddal díszíti kozmoszomat, a szeretet helyét.

Állításra jelentkezhetsz: https://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/

© Az oldalon található valamennyi tartalom Bottyán Katalin etnográfus, állításvezető szellemi tulajdona. Felhasználása csak a szerző engedélyével, illetve hivatkozással lehetséges. Kérlek, csak nevemmel, az eredeti linkről oszd tovább.