Az állítást kérő fiatal lány, aki néhány hónapja barátjánál él külföldön. Élete elmondása szerint szinte aranykalitkában zajlik, hiszen barátja jómódú családja mindent megad neki. Igaz, a mindenben az is benne van, hogy pontosan megszabják az életmenetét, igyekeznek megtanítani neki a kidolgozott családi értékrendet és mintákat, még azt is megszabják, hogy a házimunka mely részében kell részt vennie, s itthonról hozott szokásait, hagyományait nem értékelik.
A lány barátja nem érti, hogy mitől lesz kedvese napról napra zárkózottabb, miért kínozzák pánikrohamok. Kapcsolatuk is feszültebb ettől, az állítást kérő szakításon gondolkodik.
A cél tisztázásakor az derül ki, hogy jövője, hivatása, s elsősorban a párkapcsolata az, amivel kapcsolatban igazán döntésre szeretne jutni. Ehhez azonban az kell, hogy rálásson a pánikrohamok és a párkapcsolat közötti összefüggésekre.
Rövid mintaállítás után jutunk oda, hogy nem jelen, hanem valamely előző életes téma az, ami a pánikrohamok mögött áll, ennek nyomába eredünk.
Az izomteszt alapján az idő isz. 1233. A hely Milánó. A szereplők: állítónk, mint 7 éves, magas társadalmi pozícióban lévő családból származó kislány, az édesanyja, az édesapja és még egy, közelebbről meghatározatlan szereplő, egy nő, akit szintén érint a történet. Még egy szereplőt hívunk be, az újabb izomtesztnek megfelelően.
Itt hadd tegyek egy kis kitérőt a történelmi hűség kérdésének irányába az izomteszt és az állítások eredményével kapcsolatban. Gyakran jelzik az állítást kérők, hogy általuk sem ismert információ derült ki az állítás során, ami később lényegében igaznak bizonyult. Ennek ellenére hangsúlyozni szeretném, hogy a munkánk nem dátumok meghatározása és nem történelmi/történeti nyomozás. Sokkal inkább az állítás témájának feldolgozása, és a lélekben őrzött történet segítségével történő segítségnyújtás. Erre természetesen egy szimbolikus történet is megfelelne, mégis azt tapasztaljuk, hogy a kapott történetek igazságtartalma igen magas.
A talált történet érkezhet az emberiség, nőiség közös történetéből, vagy annak egy vetületeként, de egyszerűen tekinthetjük előző életes történetnek is. Ez a fogalom közismert, és könnyen értelmezhető. Számunkra az a fontos, hogy megtaláltuk azt a tapasztalati és energia-forrást, amivel az érkező problémáját leképezhetjük, gyógyulást tudunk hozni a számára.
A történelmi kor, annak eseményei, hangulata itt is ellenőrizhető s már felületes pillantás is az inkvizíció történelmére is mutat néhány kapcsolódást. 1233-ban és környékén több, az inkvizíciót érintő fontos esemény történt Európa szerte. IX. Gergely például 1233. április 20-án adta ki azt a bulláját, amiben a dominikánusokat bízza meg az eretnekség kiirtásával.(http://historia-cronologia.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1204156)
De még ennél is fontosabb kapcsolódásra bukkanhatunk már egészen egyszerű, internetes nyomozás után is: https://en.m.wikipedia.org/wiki/Oldrado_da_Tresseno
Például a milánói városháza, a Palazzo della Ragione építése az általunk tesztelt évben, 1233-ban fejeződött be. A városháza bírósági épületként is funkcionált. S az épületben egy dombormű felirata a következőt hirdeti az építtetőről:
Anno Domini 1233. Milánó podestájának (polgármesterének), Oldrado di Tressenonak. Amikor áthaladsz a nagy palota uralkodói kapuján, mindig megemlékezel Lodi polgárának, a hit és a kard védelmezőjének, Oldrado podestának az érdemeiről, aki a palotát építette, és aki, ha kellett, megégette a katárokat.
Az épület közvetlenül a szintén akkoriban épült piac mellett van, ami valószínűleg a kivégzések helyszínéül is szolgált.
A tesztelt év, helyszín és történet kapcsán tehát rövid internetes kutakodás után a következőket találtam: Az állítás elején hangsúlyosan megjelenő kopácsolás, amit ácsolásnak értelmeztünk akár kapcsolódhat is a bírósági épület építéséhez, ami az építtetője személyének mint a katolikus hit védelmezőjének, s az eretnekek megégetőjének állít emléket. Ebben az időszakban épült a piac is, ahol a nyilvános események zajlottak. Könnyen értelmezhető, hogy az izomteszt miért ide hozott bennünket, amikor a megmagyarázhatatlan, azelőtt és máshol soha nem tapasztalt pánikrohamok gyökerét kerestük.
De lássuk e kitérő után magát a kapott állítástörténetet:
Az első képben látjuk, hogy az anya ül, a kislány hozzá simul, az apa körülöttük járkál, minden figyelme rajtuk van, de nem tud hozzájuk odamenni. A harmadik szereplő kissé oldalt szintén földön heverve várakozik. A pluszban behívott minőség kissé távolabb kopogó, kopácsoló zajt hallat, ami félelmet kelt a többiekben.
Rövid idő múlva tisztázódik, hogy tulajdonképpen egy vesztőhelyet ácsolnak. A vesztőhely az állításkérő, az édesanyja és a harmadik (szintén női) szereplő részére készül. Az apa szorongást érezve kering körülöttük továbbra is, de nem tud semmit sem tenni értük.
Kis idő múlva látjuk, hogy az anya és a másik, oldalt fekvő szereplő “kivégzése” megtörténik. A kislány képviselője először azt jelzi, hogy ő elbújt, és így megmenekült, de az apa (aki az előző életben az állítást kérő jelenlegi barátja volt) képviselője szerint ez nem történt meg, hanem csak szerették volna. Ezt a kislány (az állító előző életbeli lénye) képviselője is megerősítette.
Az oldás során az áldozatok közül ketten egymás mellett fekszenek a földön (az anya és a másik nő). A kislány képviselője és az apa előttük áll egymás mellett. Az inkvizíció képviselője velük szemben áll. A kislány és az apa azt kérdezik tőle: Miért? Ez a kérdés többször elhangzik. Az inkvizíció képviselője először azt mondja, hogy mert ő fel van hatalmazva, az igazság mindenáron való terjesztésére, elismertetésére.
Az apa és a kislány képviselői megismétlik a kérdéseket többször is, amire az inkvizíció képviselője egyre inkább felismeri, hogy mit tett. Egyúttal felismeri a vele szemben álló két személyben a természeti/női tudás és a szeretet erőit, amiket eddig egyáltalán nem látott. Nagyobb bölcsességet ismert fel bennük: az élet bölcsességét.
Természetesen, a történteket nem tudjuk megváltoztatni, de tudunk kérni egy olyan oldást, ami a jelenben békét és gyógyulást hoz.
Az oldás ebben az esetben az, hogy az inkvizíció képviselője egészen leguggol, s így kicsi lesz: felnéz a szeretetre és az élettel kapcsolatos bölcsességre, őszinte tisztelettel kérve, hogy tanítsák őt és bocsássanak meg. Ezután lefekszik a földre az anya és a másik nő mellé. Erre a másik kettő is megnyugszik, megkönnyebbül, de ő maga is. Kis idő múlva fel tudnak állni, s egy támogató rendet vesznek fel, amiben már az állítást kérő is részt tud venni.
A mintaállítás ellenőrzésekor látjuk, hogy a pánikrohamok már szerep és hangsúly nélkül maradtak, s a család, az állítást kérő, a barátja és a “minden más” képviselői, akik a nyitó mintánknál rendezetlenül helyezkedtek el, most egymás mellett, kézenfogva állnak.
Állításra jelentkezhetsz: https://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/
© Az oldalon található valamennyi tartalom Bottyán Katalin etnográfus, állításvezető szellemi tulajdona. Felhasználása csak a szerző engedélyével, illetve hivatkozással lehetséges. Kérlek, csak nevemmel, az eredeti linkről oszd tovább.
