Ezen az állítói napon tovább rakosgatjuk életünk elemeit, emlékeinket, rendezgetjük, valóságunkat építgetjük ezen az állítói napon.
A belső törzs nyomában keressük azokat, akikkel egy anyagból vagyunk gyúrva, akikkel egymásra ismerünk, de akikhez fájó történetek tapadnak, s akiket ezért elvesztettünk. Akikkel a találkozás örömteli, vagy nagyon fájdalmas is lehet.
Mert megtörtént, hogy könnyebb volt nemet mondani az együttre, mint elfogadni a régi törés, tévedés vagy elszakadás fájdalmát.
A közösség elvesztése az egyik legnagyobb veszteség: hiszen ebben van minden tartalék energia. A minták, a kulcsok az élethez, a pár, a hivatás megtalálásának lehetősége, a beavatások mind-mind közösség által birtokoltak és közösségi engedély alapján szerezhetők meg.
Igen kevés dolog az ezekből, amiket egy egyén magáénak mondhat, már sokkal több, amit egy család, de igazából a közösség az a referencia csoport, ami a lehetőségeket megszabja, amihez akár a család, akár az egyén igazodik.
Meglévő forrásait ki-ki ebből egészíti ki, és saját maga által létrehozott eredményeknek az előbb-utóbb megérkező közösségi visszajelzés adja meg az értékét. A közösségi kincstárba illeszthető bele az egyéni eredmény.
Ennek hiányában egyik vagy másik tag perifériára kerül, javakban szűkölködik, akár törvényt szeg, vagy egy ígéretet, fogadalmat felejt el betartani, s a közösség ítélete alapján kizárják, száműzik.
Lehet, hogy cselekedetei alapján ez jogos, de sokkal valószínűbb, hogy egy utolsó szolgálat gyanánt hordozni, mutatni kezdi a közösség árnyékát, az abban rejtegetett visszásságokat. Egyfajta fekete bárányként, áldozatként viseli alacsony státuszát, megy a számkivettetésbe, de előtte még előfordul, hogy szinte királyként bánnak vele. Ő hívja le a fényerőket, és ő vállalja ezek árnyékát is. Akár meghal, akár elűzik, emléke újra meg újra megformálja ezt a történetet a közösségben, s újra lesz olyan, aki ezt a sorsot hordozza.
Mint a Tarot Bolond kártyájának alakja, az ismeretlenbe megy. Olyan környezetbe, ahol tudása nem tudás, szabályai nem szabályok, kapcsolatai nincsenek, így nem tudja, mire számítson.
Amit talál: mindenképpen a sorsa.
S amit nem tudott eddig: sorsa visszahat eredeti közösségére.
Most ebbe a történetbe ereszkedünk, hogy megtaláljuk, ki az, aki a te személyes, belső törzsedből elveszett, hol tart ő most, és hová várod őt vissza.
Milyen kincsekkel, netán sebekkel jön hozzád?
Milyen erők segítették útján, míg távol volt?
És most? Hogyan van ő a szívedben, ki ő a családodban, és ki ő az életedben? Idegen lett, vagy ismerős? Kinek, minek a tükrében látod?
Ki vagy te ebben a történetben? Elűzted, sajnáltad, visszatartottad, kincseit átvetted? S most hiányzik nagyon, ezért magadra öltötted alakját?
Vagy talán te magad vagy az, s most törzsedet, közösségedet keresed, mert úgy érzed, némiképp idegenek között élsz?
A belső törzs megtalálásáról olvashatsz korábbi írásaimban:
A belső törzs visszahívása – bevezető
Ha az állítói napra szeretnél eljönni, kérlek, jelentkezz emailben: szemelyisegintegracios.allitas@gmail.com, de előbb olvasd el a tájékoztatót: http://bottyankatalina.blogspot.hu/2017/02/tajekoztato-szemelyisegintegracios.html
Állításra jelentkezhetsz: https://www.bottyankatalin.com/allitoi-napok-meghivoi/jelentkezes-szemelyisegintegracios-csaladallitasra/
© Az oldalon található valamennyi tartalom Bottyán Katalin etnográfus, állításvezető szellemi tulajdona. Felhasználása csak a szerző engedélyével, illetve hivatkozással lehetséges. Kérlek, csak nevemmel, az eredeti linkről oszd tovább.
